7.1 Mintavételi módszerek

A mintavételi módszerek széles tárháza áll a kutatást végzők rendelkezésére, valamennyi módszer bemutatása meghaladja a tananyagunk kereteit. A mintavételi módszereket két nagy csoportba soroljuk, majd a minta reprezentativitásáról ejtünk néhány szót.

7.1.1 Véletlen mintavételi módszerek

A véletlen mintavételi módszerek közös jellemzője, hogy a sokaság elemei előre meghatározható (nem feltétlenül azonos) valószínűséggel kerülnek a mintába. A véletlen mintavételi módszereknek ez a tulajdonsága lehetővé teszi, hogy a mintavételhez kapcsolódó bizonytalanságot számszerűsítsük, így elsősorban az ilyen mintavételek eredményeiből levonható következtetést tárgyaljuk.

Véletlen mintavételi módszerek közül az alábbiakat említjük meg:

• független azonos eloszlású (FAE): a FAE mintavétel feltétele, hogy rendelkezésünkre álljon egy lista a sokaság elemeiről, majd pl. véletlenszámok generálásával kiválasztjuk a megvizsgálandó sokasági elem sorszámát. A mintavételt visszatevéssel végezzük, azaz egy sokasági elem akár többször is a mintába kerülhet. A FAE mintavétel nem elsősorban gyakorlati szempontból fontos, hanem matematikai kezelhetősége miatt. A gyakorlatban gyakran a végtelen nagy sokaságból kiválasztott mintákat is FAE mintaként kezeljük, természetesen ilyenkor a véletlen kiválasztást valami más módszerrel kell biztosítanunk.
• egyszerű véletlen: az egyszerű véletlen mintavétel nagyon hasonló a FAE mintához, azonban a kiválasztás visszatevés nélkül történik. Ennek a módszernek nagyobb a gyakorlati jelentősége, mint a FAE mintavételnek.
• rétegzett: amennyiben rétegzett mintavételt szeretnénk végezni, a sokasági egyedekről más - lehetőleg a vizsgálandó ismérvvel összefüggő - úgynevezett rétegképző ismérveket is ismernünk kell, amit a kiválasztás során figyelembe is veszünk. A rétegképző ismérvek segíthetnek abban, hogy a mintánk összetétele emlékeztessen a sokaság összetételére, illetve abban is, hogy hatékonyabban tudjuk a becslést elvégezni.
• csoportos és többlépcsős: gyakran egy teljes sokaságról nem rendelkezünk listával, azonban a sokaság csoportokra bontható és a csoportokról rendeklezünk információval. Csoportos mintavétel esetén a csoportok közül választunk ki néhányat véletlenszerűen, majd a kiválasztott csoportban minden egyedet felmérünk. Többlépcsős mintavételről akkor beszélünk, ha több, egymásba ágyazott csoportba sorolhatók a sokasági egyedeink.

példa

Jegyzetünkben a független azonos eloszlású mintát eredményező és az egyszerű véletlen mintavétellel foglalkozunk részletesebben, mert ezek a leginkább elterjedtek, illetve matematikailag a legegyszerűbben kivitelezhetők. Ne feledjük ugyanakkor, hogy a komplexebb mintavételi módok esetén általában jobb eredményeket kapunk.

7.1.2 Nem véletlen mintavételi módszerek

A nem véletlen mintavételi módszerek esetén a mintába kerülés valószínűsége nem határozható meg, így a mintavételből fakadó hiba számszerűsítése sem oldható meg, ezért a következő fejezetekben bemutatott módszerek sem alkalmazhatók.

Nem véletlen mintavételi módszerek közül az alábbiakat említjük meg:

• kvóta szerinti
• koncentrált
• önkényes
• hólabda

példa

7.1.3 Reprezentativitás

Az 1. fejezetben már szóba került a szelekciós torzítás fogalma, mely alatt azt értjük, hogy a sokaság bizonyos részei nem - vagy nem megfelelő valószínűséggel - kerülnek a mintába, vagy fordítva, olyanok is a mintánkba kerülnek, akik a vizsgálni kívánt sokaságban nincsenek benne. Reprezentativitás alatt ennél is általános értelemben azt értjük, hogy a minta jól leírja a sokaságot egy adott vizsgálat céljainak szempontjából. Kiemelendő tehát, hogy önmagában nem beszélhetünk reprezentativitásról, az mindig valamilyen változó, vagy változók szempontjából értelmezhető. A minta mérete és reprezentativitása nem keverendő össze.

példa